Kezdetben királyi birtok, majd több arisztokrata család tulajdona. Az 1269-ben kelt adományozó levélben IV. Béla király Bodo comesnek adományozta.
Az Amadé és a Zichy grófok ősi fészke. Itt épült az Amadé grófok várkastélya, amelyet Bél Mátyás idejében még négy torony erősített. Egyesek szerint Bél Mátyás itt írta összes történeti művét. A várkastély lakója volt a XVIII. században Amadé László báró, költő is.
Az Amadé grófokon kívül birtokosok voltak még itt az Illésházyak, az Istvánffyak és a Bodokyak is, s e családok mindegyikének volt kúriája is. Istvánffy Miklós alnándor neje, Both Erzsébet révén jutott itteni kastélyának birtokába.
A XIX. század végén Pozsony vármegye alsó-csallóközi járásában fekszik. Anyaegyház. Lakóinak száma - akik nyelvre mind magyarok voltak - 1560 (ebből r.k. 1475, ev. ref. 10, ág. ref. 3); a tankötelezettek száma 70, a tanítási nyelv a magyar volt. Posta helyben, vasútállomás Nagy-Légh, távíróállomás Bősön volt.
A községhez tartozik Antónia- és Józsefmajor, ide a XX. század húszas éveiben morvákat telepítettek.
1960-ban közigazgatásilag Felbárhoz csatolták Nagybodakot és Sülyt; Nagybodak 1990-ben önállósult.
A XIX. század elején a Zichy grófok voltak a község földesurai: ezektől Ulmann, későbbi nevén Szitányi Adolf, tőle pedig Batthyány József gróf vette meg a birtokot. A gróf özvegye még a XX. század elején is a legnagyobb birtokos volt itt. A kastélyt, amelyben lakott, Szitányi Adolf építtette.
A hagyomány szerint Istvánffy Miklós (1538-1615) nádori helytartó és történetíró itt írta meg a Magyarország történetének 34 könyve című híres munkáját.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején a községet az Amadé család birtokolta. 1737-ben Felbáron hunyt el Amadé Antal, a híres rokokó költő Amadé László apja. Amadé László Bősön született, de a család felbári kastélyában élt s itt is halt meg a költő (1703-1764), a XVIII. századi szerelmi líra egyik főrangú képviselője. Játékos verseibe a költő többször Felbár nevét is beleszőtte.
Íme két példa:
Bár nyerek, bár károm,
Megpróbálom, hív Bárom!
Szívem néked elzárom
Ámbár,
Nagy kár,
Reményem csak Bár.
Felbáron élt és alkotott a neves író, Bodóbári és Nagy-Lucsei Mészáros Ignác, aki itt írta meg Kartigám című regényét, melynek előszava: "Költ - úgymond - a régi magyaroknál Aranykertnek nevezett Csallóközben, Fel- vagy Bodóbár nevű helységben 1772-ben."Fényes Elek 1851-es leírása szerint: Bár (Felső- v. Fel-), magyar falu Pozsony vármegyében, 1 fertálynyira a nagy Dunától, s 2 mérföldnyire Somorjától a győri országútban. Lakja 583 katolikus, 8 református, 114 zsidó. Ékesítik az Ullman (ezelőtt gr. Zichy Ferraris) kastélya, egy meglehetős nagyságú csinos kerttel. Van egy katolikus parochiális temploma, vendégfogadója; elég termékeny határa, erdeje a Duna szigeteiben. Legtöbb részt bír benne Ullman, azután más számos közbirtokosok s nemesek. Istvánffy Miklós itt írta magyar históriáját.
A XIX. század végén Pozsony vármegye alsó-csallóközi járásában fekszik. Anyaegyház. Lakóinak száma - akik nyelvre mind magyarok voltak - 1560 (ebből r.k. 1475, ev. ref. 10, ág. ref. 3); a tankötelezettek száma 70, a tanítási nyelv a magyar volt. Posta helyben, vasútállomás Nagy-Légh, távíróállomás Bősön volt.
A községhez tartozik Antónia- és Józsefmajor, ide a XX. század húszas éveiben morvákat telepítettek.
1960-ban közigazgatásilag Felbárhoz csatolták Nagybodakot és Sülyt; Nagybodak 1990-ben önállósult.
